Boszorkányok hajdan és ma

Ritkaság, hogy egy tudományos igénnyel és tárgyilagossággal megírt mű ilyen érdekfeszítő és megrendítő legyen. Hans Sebald saját szűkebb hazájából indul ki, az ún. frank Svájc vidékéről gyűjtötte össze a boszorkányokra vonatkozó hiedelmeket, a visszajáró bolyongó és ártalmatlan, dühös és bosszúálló lelkekről, törpékről és tündérekről. A falusi boszorkányhit furcsa módon még hozzá is járult a közösség problémáinak békés megoldásához, az idősek segítéséhez, mivel a boszorkánygyanúsakat nem akarták megsérteni, nehogy valamilyen módon bosszút álljanak. Ezt a magatartást a szerző afrikai és amerikai törzseknél is tapasztalta. A boszorkány megtestesülése akkor született, amikor a keresztény egyház kinevezte a Sátánt az Úr vetélytársának, és a boszorkányt az ördög alattvalójának. Az egyház jóváhagyása, támogatása, biztatása, sőt kényszerűsítése nélkül a boszorkányüldözés sohasem következett volna be. Az egyház minden hívő lelkiismereti kötelességévé tette a boszorkányok vagy boszorkánygyanúsak feljelentését, a feljelentést minden esetben a vádlott elítélése követte, a feljelentő részesült az elítélt vagyonából. Ez az iszonyatos össznépi társasjáték az évszázadok során több mint egymillió ember megkínzását és halálát jelentette szerte a világon...